Egyenruhák
Egyenruhák
A második világháború talán a legérdekesebb korszak volt a szovjet egyenruhafejlődésben. A háború kezdetén a Vörös hadsereg állománya még az M35 mintájú egyenruhát viselte. Az állami aparátusnak azomban a kezdeti veszteségek miatt figyelembe kellett vennie azt a tényt hogy az állampolgárai a hagyományos régi Oroszországot tisztelik nyíltan, vagy épp egymás közt. Ezt az „erőforrást” ragadták meg végül és erősítették meg a régi hagyományos Oroszország-képet az emberekben. Bár 1935-ben visszahozták (A forradalom egyik első dekrétumával eltöröltek minden rangot és sokáig még a klasszikus értelemben vett kitüntetések, érdemrendek sem voltak, ez alól pedig csak a Vöröszászló, a Vöröscsillag és a Lenin Rend képezett kivételt) a rendfokozati hierarchiát, ugyanakkor a régi rendfokozati jelzésekig 1943-ig kellett várni. Az 1935-ben bevezetett viselet sokkal modernebb, funkcionálisabb volt, mint az 1943-ban bevezetett, kemény vállappal ellátott, cári külsőségekre hajazó uniformisok. Lényegében az ideológia ment a funkció rovására. Meglehetősen egyedülálló a világtörténelemben, hogy az ideológiai motivációk alapján a funkció rovására módosítsanak (vissza) az egyenruhán. A lengő vállapok például állandóan leszakadtak és a vállon sem lehetett rendesen hordani hátizsákot, fegyver hordszíjat. A szintén visszahozott gimnasztyorka, amit régi paraszti viseletként még 1882-ben III. Sándor vezetett be a visszaoroszosítás jegyében, szintén nem a legkellemesebb viselet volt a hagyományos szoros állógallérjával.
1935 mintájú gymnasztyorka
pilotka
Az 1935 mintájú egyenruha, amikor eredeti formában megkezdték a cári hadseregben használt rangot rendszerének visszaállítását, azonban már egy magas szinten sztandardizált egyenruházat alakult ki. A restauráció még nem terjedt ki a váll-lapok reintroduciálására, a rangjelzéseket az orosz hagyományokkal szakítva a visszahajtott nagy galléron hordták a zubbonyon (gimnasztyorka, de nem a hagyományos népviseletet idéző álló, hanem lehajló gallérral) éppúgy, mint a téli köpenyen (sinel). De már ekkor megjelent a negyvenhármas cári divat felé fordulás előhírnökeként a tisztek ruhatárában az un. frencs. Ez egy French nevű angol tábornok által a századfordulón hordott négyzsebes zakó volt, amit népszerűsége miatt az első világháború orosz tiszti kara is tömegesen kezdett el hordani, harmincöttől ismét a hadsereg tisztjeinek rendszeresített ruhadarabja lett.
1943 mintájú gymnasztyorka
az egyenruha nadrágja
A következő nagy (vissza-) lépést az 1943-as egyenruha-módosítás hozta. A patrióta jegyek szerepének növekedése visszahozta a tizenhét előtti szabású ruhákat. Az újonnan bevezetett hagyományos, klasszikus fazonú egyenruhák kb. az orosz-japán háború korának cári hadseregére emlékeztettek, utaltak leginkább, olyan nemzeti jegyek tűntek fel ismét, mint pl. az álló gallérú gimnasztyorka. A rangjelzés újra a vállra került, s megjelent a szintén a japán
háború korában használt un. "japán" szabású tányérsapka, lapátszerű szemellenzővel.
Az újra felállított kozák hadosztályok egyenruhái pedig a tizenkilencedik századi, vagy még korábbi kozák népviseleten alapultak, mely egyáltalán nem felelt meg a modern kor katonai
követelményeinek. Hosszú, romantikus köpeny, perzsabunda sapka, az úgynevezett kubányka, a Kaukázusra jellemző ferde tölténytartó díszzsebek a mellkason (gazírka), kard (saska).
A Második Világháborúban már lényegében minden harcoló fél tervezett valamiféle környezetbe való beolvadást elősegítő egyenruhát. A szovjetek elég hátul kullogtak a sorban, a háború alatt is legfeljebb ágak, fű és hasonló dolgok segítették a rejtőzést. Egyetlen terepszínű ruhát dolgoztak ki, a fotókon is ritkán látható „amőbamintás” ruhát a mesterlövészeknek.
téli vataruha
usanka
rangok 1935-től 1943-ig
rangok 1943-tól