U.S.Army egyenruhái 2 rész
M1943 Tábori Egyenruha
Az M1943 tábori ruha több éves kisérletezés és fejlesztés eredménye. Ezzel az uniformissal egységessé vált az ejtőernyősök és a hadsereg viselete.Ez az egyenruha váltotta fel az addig viselt, harctereken nem éppen ideális M1941 Tábori blúzt és az M1937 nadrágot, amik inkább laktanyai viselésre voltak alkalmasak. Előnye hogy ez már egy teljes öltözet ( kabát, hozzá kapucni és nadrág, valamint hozzá begombolható téli betét ), egyaránt alkalmas nyári és téli viseletre. Anyaga egy sűrűn szövött pamutszövet, ami miatt gyakran nevezték hibásan félszatén felületűnek. Ez azomban csak új korában volt jellemző, párszoros tisztitás után elég hamar bemattult, a célja amúgy is az volt hogy a szélnek és a hidegnek álljon ellent, nem pedig a vizállóság. Szine a tömeggyártás végett elég változó, a sötét zöldtől a szürkés zöldig több árnyalatban is gyártották.Ami némileg zavaró volt vele kapcsolatban az a méretezése, ugyanis fél számmal nagyobb volt mind a szabványos mérete, mégpedig abból az okból hogy betétes ruha lévén számolni kellett betéttel is.
blúz
kapucni
nadrág
nadrág ejtőernyősök részére oldalzsebbel
Egy történet szerint Olaszországban Anziónál a 3-dik gyalogos hadosztálynál Omar Bradley tábornok több más parancsnokkal úgy vélték hogy alkalmatlan és rossz, és bár nagy dicséretben részesült azoktól akik már viselték, a tábornok mégis felfüggesztette a kiosztását. Végül 1944 őszén a feső vezetőség aztán mégis csak rákényeritette őket a rendszeresitésre. Az ellátmány amúgy is kritikus volta miatt ( elsőbbséget a fegyverszállitmányok élveztek ) a katonák többségét amúgy is csak 1945 februárja körül tudták vele felszerelni. A Market Garden nevű hadművelet idején a 101. és a 82. ejtőernyős hadosztályok katonáiról készült fotokon már ilyen harci ruhában látni a harcosokat.
M1943 Ugróruha
Az M43-as ugróruha váltotta le az M42-est az ejtõernyõs alakulatoknál. Mikor 1944 közepén a 101. és a 82. Légideszant-hadosztály visszatért Normandiából, az egész amerikai hadsereget reformok sújtották. Ezeknek, az újításoknak a célja nem volt más, mint az "eltérõ stílusú" egyenruhák bevonása. Így hát az M42-es egyenruhákat és az ejtõernyõs ugróbakancsokat (lásd késõbb) begyûjtötték, és a légideszant alakulatokat a gyalogság által is használt zöld színû M43-as harci egyenruhákkal és az ejtõernyõs ugrásra alkalmasnak tartott harci bakancsokkal szerelték föl. Az újítások egyre hangosabb tiltakozást váltottak ki az ejtõernyõs parancsnokságból, így hát nemsokára visszakaphatták legendás ugróbakancsukat, ám az M42-es egyenruhát továbbra sem utalták ki nekik (ez alól kivételt képez a fentebb említett 504. PIR, amelynek katonáit anyaghiány miatt még M42-esekkel szerelték fel). Az M43-as egyenruhákat módosították, hogy megfeleljenek az ejtõernyõs szolgálatra: a nadrág nagyméretû oldalzsebeket kapott, amelyeket vászonszalagokkal rögzítettek. Az M43-as volt a rendszeresített egyenruha a II. világháború utolsó szakaszában az amerikai légideszant alakulatoknál. Ebben a ruhában járták meg az ejtõernyõsök Hollandiát (Market-Garden hadmûvelet), az ardenneki csatát, és Németországot.
A Corcoran ugróbakancs volt az ejtõernyõs fegyvernem meghatározó ruhadarabja. A C1015 számú prototípus barna bõrbõl készült, 12 lyukú magas szárú bakancs volt varrott orral, és ragasztott talppal. Az 502. PIR-nél végzett próbák során a katonák minden téren meg voltak elégedve a bakancs teljesítményével, így hamarosan (1941-ben) megindulhatott a sorozatgyártás. A bakancsot minden minõsített ejtõernyõs megkapta, és az elõírásoknak megfelelõen "blúzolta" azaz a nadrágja szárát összehúzta és a bakancsba tûrte. Ennek az intézkedésnek kettõs jelentõsége volt: egyrészt a katona ezzel jelezte egységének elit jellegét (a gyalogos katonáknak, és a vitorlázógépen szállított katonáknak tilos volt "blúzolniuk" a bakancsukat), másrészt ezzel a mûvelettel a katona megakadályozta, hogy az ejtõernyõs ugrás során, a nadrág szabadon hagyott szára beleakadjon valamibe.
Az úgynevezett "csatos bakancs" váltotta volna fel a C1015-ös (Corcoran) ugróbakancsot a légiszállítású alakulatoknál, ám a katonák nagy része (fõleg a veteránok) visszatartotta a megbízhatóbb Corcoran bakancsot. Ennek ellenére a veszteségek pótlására az alakulatokhoz vezényelt újoncok többsége ilyen bakanccsal lett felszerelve. Ez a bakancs tulajdonképpen az M43-as gyalogsági bakancs egyik változata. 7 lyukkal rendelkezett a fûzõk számára, és a bokát két csat volt hivatott biztosan tartani. Ezek a csatok és a bakancs felsõ része keményebb bõrbõl készült, mint az alja. A "csatos bakancs" a háború végéig a légideszant csapatok felszereléséhez tartozott.